SZÖF félmaratonista avatás a 29. vivicittán

Több félmaratonistát is avatott a 29. vivichitta város védő futáson. Arany Enikő beszámolója:

"29. Telekom Vivicittá Félmaraton, avagy a verseny, amit minden futónak ki kell egyszer próbálnia! Persze nem azért, mert olyan nagy kihívás lenne egy gyakorlott futónak, hiszen minimális a szintkülönbség. Dehogy mégis miért mondom akkor ezt? Olvass tovább és megtudod! ;)

Őszintén szólva a verseny előtti napon tartottam a nagy tömegtől, lökdösődéstől, káosztól, mert hát 6 ezer ember indult el nagyjából egyszerre, s azonos céllal, ezért kicsit úgy gondoltam, hogy jézusom minek neveztem én be erre?! A verseny előtti órákban azonban a Margitszigetre érve nővéremmel ismét összefutottunk a pécsi BSI csapattal, ami már megnyugtatóan hatott rám, majd néhány jó tanácsot megfogadva már vidámabban álltam a rajthoz. Félelem immár nem volt bennem, alig vártam, hogy megmutassam magamnak, hogy mire vagyok képes. Viszonylag jó helyre álltunk be így kb. 3perccel később mi is el tudtunk indulni. Ezúttal változtattam a taktikámon és bekezdtem már az elején, nagyjából 5:10-es km-ekkel mentünk, amit azt hiszem 7-8 km-ig tartottunk. Út közben minden egyes kilométer táblához megjegyeztem valami fontos dolgot, de annyira önkívületi állapotban futottam az elém táruló pesti látványtól, a sok futótárstól, az út menti élőzenétől, a pacsizó emberektől, hogy szinte minden kiesett, s csak vitt a lábam. Olyannyira, hogy 8km körül már 5:00-ásokkal mentem, sőt szerintem volt 2-3 km, amikor ez alá is mentem. Mikor elhagytam nővéremet jött rám egy para, hogy elfutottam az elejét és nem tart ki az erőm, de szerencsére nem így történt és, ami a legviccesebb, hogy a 15-ös táblánál majdnem elsírtam magam egyrészt örömömben, másrészt bánatomban, hogy már csak maximum fél óra futás van hátra. Az egész utat örömmel tettem meg és élveztem minden egyes pillanatát, szinte még azt is, amikor a Margit hídról lefordulva azt hittem, hogy az utolsó km jön és elkezdtem gyorsulni. Vártam, hogy meglássam a befutókaput, de ehelyett a 20km-es tábla következett és még egy km, ami így nem tűnik soknak, de sajna a sprint sokat kivett belőlem és szinte álló helyzetre lassultam vissza…Két gondolat kavargott bennem: vagy kocogok tovább a célig 7:00-ásokkal, vagy összeszedem magam és ismét sprintbe kezdek. Természetesen az utóbbit választottam és így sikerült, hogy 1:47:20-as idővel sikerült teljesítenem első félmarathonom, amivel 1880 női induló közül 147. lettem. 2 perccel jobb időt tűztem ki magamnak, de így is nagyon büszke vagyok erre az eredményre és úgy tekintek rá, mint egy hatalmas bulira, mert én így éltem meg. Most, hogy fogalmaztam ezt a beszámolót újra átéltem a versenyt, és ha valaki felajánlaná, hogy most újra lehetőségem lenne teljesíteni, én lennék a világ legboldogabb embere…

Írta:

Arany Enikő

Gratulálunk a sikeres szereplésért és így tovább!